A Mecsek északi oldalán elhelyezkedő Sikonda völgy 1928-ban kezdett fejlődni, - első feljegyzés erről a névről 1797-ből való, ellentétben az Árpád korabeli környékkel - a szénbányák kutató fúrása során feltárt 30-35°C-os szénsavas víz feltárása után. A feltárt víz szénsavas, a középső triászkori mészkőből eredő a 30-35 fokos melegvíz, ami a kémiai vizsgálatok szerint magas nátrium, kalcium, magnézium, hidrokarbonát és emelkedett rádium tartalmú.
A völgy hőmérséklete 4-5 fokkal alacsonyabb, mint az átlaghőmérséklet. A nagy kiterjedésű erdők következtében a levegő relatív páratartalma magas, átlagosan 60-80%, tiszta, por- és füstmentes.
A légköri elektromosság negatív ion túlsúlyt mutat, ami nyugtató hatású. A légnyomás változás viszonylag csekély, s ez is hozzájárul a kímélő klíma jelleghez. 1929-ben a Földtani Intézet a forrás vizét gyógyvízzé nyilvánította. 1930-ban pedig átadják a 35 szobás gyógyszállót, majd pedig az új medencét. A Szanatórium tradicionálisan bányászok rehabilitációs és munka melletti regenerációs kezelését végzi, 1955 óta költségvetési szerv formájában. Tulajdonosa a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium.
Az elmúlt években a folyamatos fejlődés időszaka volt, új épületek jelentek meg. Rövid szünet után a szanatórium komfortfokozata emelkedik, javul a szobák felszereltsége, a krónikus betegek gyógyulása elősegítése érdekében komplementer (természetgyógyászati) módszerek alkalmazása is megjelent a repertoárban.
A szanatóriumnak országos szintű ellátási kötelezettsége van, intézményünkbe várunk bármely foglalkozású, illetve nyugdíjas nőket és férfiakat egyaránt. Házaspárokat is szeretettel várunk.